Ami a kritikát illeti

 

Ha megírtad a legelső könyved, ugyanúgy két dolgot tehetsz, mint az az ember, akinek napozni támad kedve. Az egyik, hogy takarókba bugyolálva levonulsz a pincébe, és 20-as napvédő faktorú krémmel bekent bőrrel ülsz a sötétben – azaz fiókba dugod az írásod. A másik, hogy „bemelegítés nélkül”, tejfehér bőrrel meztelenül kirohansz délben a napra – azaz megmutatod valakinek a műved. Ez utóbbi esetben bizony pofonokra is számíthatsz. Persze minden azon múlik, hogyan állsz hozzá ahhoz, amit kaptál.

A kritika egy vélemény, nem több és nem kevesebb. Tartalmától, hangnemétől, hozzáállásától függően kétféle lehet: ítélet vagy elemző kritika.

Az ítélet

Az ítéletet mindig általánosságok jellemzik: valami jó vagy rossz. Célja vagy a megerősítés vagy a rombolás. Csak a szakmailag inkompetens ember bújik általánosságok mögé, ezért az ő véleményére adni botorság, különösen, ha a nevét sem adja a véleményéhez. Az ítélettől nem idegen sem a provokáció, sem a csúsztatás.

Az ítélet hozzáállása: Nem értem (és nem értékelem) a véleményed, ezért témát váltok, te…

Az elemzés

Az elemző kritika mindig építő jellegű, célja a segítés, akár dicséretet, akár elmarasztalást fogalmaz meg. Az elemző kritika mindig konkrét, pontosan rámutat a hibára, kerüli az általánosítást, és mindig kultúrált hangnemben szól. Kerüli a személyeskedést, és az elemző természetesen nevével vállalja véleményét.

Az elemző kritika hozzáállása: Elfogadom a véleményed, de nem értek egyet vele, mert…

Ne keverd össze!

Egy biztos: amikor kritikát olvasol a munkádról – ami esetleg rossz is lehet –, ne feledd, hogy az nem rólad szól, nem az életedről szól, csak a munkádról. És a munkád meg az életed, azaz Te, nem ugyanaz a dolog. Nem téged bántanak, hanem a munkád nem elég jó. Még.

Ha úgy gondolod, hogy jó és igaz, amit csinálsz, akkor ne add fel! Folytasd, és előbb-utóbb győzni fogsz.

Nálunk sok esetben még a rendező választ forgatókönyvet. A visszautasítása nem feltétlenül azt jelenti, hogy rossz, amit írtál. Lehet, hogy csak nem vág a stúdió vagy az alkotó profiljába.

A középszerűségről

Mindig lehet javulni, és a kritika a legtöbbször ezt fejezi ki. Csak egy középszerű író hozza mindig a legjobbját. Viszont sajnos az is igaz, hogy középszerű filmíróknak nem jut munka sehol a világon, csak a legjobbakra van szükség. Dvořakon kívül most azonnal tudsz még mondani négy romantikus cseh zeneszerzőt? Nem valószínű. De Dvořak nem volt középszerű, ezért is ő a legismertebb kortársai közül mind a mai napig.

Számomra úgy tűnik, hogy a kritika szó pejoratív jelentésű, és a rossz véleményt értik rajta, azaz az ítéletet, amelynek pozitív változata nincs, vagy ritka. (Szinte az egyetlen pozitív ítélet az életben, amikor az anyukánk azt mondja a művünkre, hogy „ez nagyon jó, kisfiam”.) Persze mindkettő használhatatlan. Sajnos a kritika a legtöbb esetben nélkülözi a szakmaiságot. Igazi értékelés a szépirodalom területén a recenzió, az elemző kritika tökéletes megvalósulása, amely a hibákra és az erényekre is rámutat, és besorolja a művet, azaz elhelyezi társai mellé, fölé vagy alá. A forgatókönyvek esetében ezt coverage-nek, analízisnek nevezik.

A tehetségről

Ha forgatókönyvet írsz, senkit sem érdekel, hogy mekkora gondolatok vannak a fejedben, csak egy számít, hogy mekkora gondolatokat tudsz papírra vetni. A kettő közötti különbség eltüntetésének csak egyetlen módja van: a helyes írói módszer.

Ha egy szép filmes példát szeretnél látni a kritikus munkájáról, akkor a L’ecsó című animációs filmet ajánlom. A film végén a kritikus elmondja, hogy mi is a kritika valójában.

„Ne idegeskedj a kritika miatt: ha valótlan, ne vedd figyelembe, ha igazságtalan, ne légy bosszús, ha tudatlanságból fakad, mosolyogj, ha megalapozott, tanulj belőle.”