A közönségfilmek legalapvetőbb jellemzői

 

A film piaca világméretű, globális piac, ahol csak az a könyv érdekes, ami nemzetközi siker elérésére képes, ezért kell a forgatókönyvírás nyelvét nemzetközi szinten beszélni. És ezt a nyelvet, ha elfogadjuk, ha nem, Amerika teremtette meg.

Sztori kontra sztár

Nem a sztár adja el a filmet, igaz, sokat segíthet benne. Hollywood egén igencsak kevés az álló-, annál több a hullócsillag.

Ritka manapság az olyan sztár, mint Harrison Ford, akit a Csillagok háborúja utáni páratlan sikerszériája miatt Hollywood állócsillagának neveznek. A kilencvenes évek közepén a 10 legtöbb bevételt hozó filmből 7-ben főszereplő volt, ezek a Csillagok háborúja-trilógia, az Indiana Jones-trilógia és a Férfias játékok. Ekkor az Amerikai Producerek Szövetsége az Évszázad Színészének választotta. Nem sokkal ezután minden idők legnagyobb filmsztárjának is kikiáltották. Mellesleg Guinness-rekorder, ő a világ leggazdagabb színésze. (Ehhez mérten a legdrágább hollywoodi válás is az ő nevéhez köthető.) A mai napig 6 milliárd dollárt hoztak a filmjei, és csak egy ember van a világon, aki megelőzi ebben: Tom Hanks. De vajon akkor is megelőzné, ha Ford évente egynél több filmet is elvállalna, azokról az álomfőszerepekről nem is beszélve, amelyeket pályafutása során visszautasított.

Ilyen karrier hallatán mit kezdjünk Az ördög maga, a Zuhanás, az Atomcsapda és a Hollywoodi őrjárat című filmjeinek bukásával? A sztori adja el a filmet. És a sztori csinálja a sztárokat is.

Nézzük meg, mintegy összefoglalásként, hogy melyek azok a legfontosabb jellemzői egy filmnek, amelyek biztosíthatják, hogy a nézők elégedetten távozzanak a moziból.

Az elragadó hős

A legsikeresebb filmek hőse gyakran sármőr vagy kalandor.

A hős egy szeretni való huncut gazfickó, megnyerő, elbűvölő szélhámos, aki határtalan önbizalommal, magabiztossággal és lehengerlő beszédstílussal rendelkezik. Aki néha csal, és hazudik egy kicsit, hogy győzzön a rosszfiúk elleni harcban, de ezt pozitív értékek szolgálatában teszi, és akármilyen bajba is kerül, képes hidegfejjel, teljes önkontrollt gyakorolva kimászni belőle. Mindezek a tulajdonságai olyan emberré teszik, aki képes rá, hogy bármilyen negatív értékkel, rendszerrel szembeszálljon, és maga alá gyűrje azt, miközben mindezt elragadó módon és humorral teszi. Ez a hős sem hibátlan (leggyakoribb hibája az elkötelezettségtől való félelem, a hazudozás, és hogy másokat saját céljai elérésére használ), de ezeket könnyen elnézzük neki, mert olyan vicces.

Az ilyen hős célja elérésére trükkös terveket kovácsol, ami már eleve a komikum talaja. Ez a közönség kedvence, hisz imádott karakterük kedvére parádézhat, és mivel a terv részei természetesen titkosak, a meglepő fordulatokban sincs hiány.

Bill Murray, Eddie Murphy és Will Smith szinte mindig ilyen karaktert játszik, és Harrison Ford legemlékezetesebb szerepei is ide tartoznak (Indiana Jones, Han Solo).

A vágyva vágyott cél

A hős célja mindig személyes, valami olyan, amit nagyon akar, és ez a cél mindennél erősebb kézzel képes vezetni a történetet.

A sikerfilmek már a történet elején előrevetítik a film befejezését, azaz a legtöbb közönségfilm: céltörténet. Ez az előrevetítés maga a filmígéret, a filmélmény ígérete, és annak beteljesítése a film végén. Az életben sem fair, ha egy ügylet elején nem tudjuk, hogy hová futhat ki a dolog vége.

A legtöbb sikerfilmben a főhős eléri a számára olyan fontos célt. És a sikerfilmek ennek a célnak az elérési lehetőségét már a film elején felvillantják.

A filmígéretnek vagy tölcsér-effektusnak nevezett fogás a nézőnek olyan érzést biztosít, hogy a hőse eltéríthetetlenül halad a végzete felé, ami nagymértékben segít egyenesben tartani a történetet, ami akár az átlagosnál több helyszínen is játszódhat, de ez a néző haladásának sebesség-érzetét nem befolyásolja.

Ez a hatás különösen a vígjátékoknál fontos, ahol feltétlenül szükséges egy olyan szál, amire a poénok felfűzhetőek, ami irányban tartja a történetet. Ugyanis a vígjáték az egyetlen, ahol lehetnek olyan jelenet-sorok, amelyek nagyon szórakoztatóak, de nem gördítik előre a történetet. Viszont ha a film vége a néző szeme előtt lebeg, akkor nyugodtan hátradőlhet, és élvezheti az előadást, anélkül, hogy a történet megtorpanása miatt idegeskedne.

Az E.T. – A földönkívüli című film első jelenetében E.T. lemarad az űrhajójáról. Ennek megfelelően E.T. célja, hogy hazajusson. És a film utolsó jelenetében a célja beteljesedik: az űrhajója már vele indul hazafelé.

Pozitív cél, pozitív érték

A sikerfilmekben a hős célja olyan pozitív cél, ami erkölcsileg egy pozitív érték felé mutat.

A néző ennek a célnak az elérését várja a film alatt. Azt akarja, hogy a hőse sikert érjen el, és hogy ez a cél olyan legyen, amiért valóban érdemes harcolni. Minél értékesebb, pozitívabb a cél, annál nagyobb sikert érhet el a film hőse, és annál sikeresebb lehet a film is a mozikban.

Az elveszett frigyláda fosztogatóiban ez a cél a frigyláda megtalálása, mielőtt a nácik a segítségével a világ uraivá válnak.

A dilemma

A sikerfilmek a hőst már a film elején lehetetlen választás, válaszút elé állítják.

A válaszút nem az akadályokra, hanem a hős céljaira értendő. Igazi választás, dilemma elé akkor kerül a hős, ha két jó dolog közül kell választania – vajon melyik a jobb –, vagy két rossz közül – vajon melyik a kisebb rossz. Nyilvánvaló, hogy egy jó és egy rossz dolog között valódi választási lehetőség nem létezik. Egyébként csak ott lehet célról és akaratról beszélni (ami akadályokba fog ütközni), ahol van választási lehetőség, azaz dilemma.

A válaszút létrehozásához a hősnek két, egymással össze nem férő céllal kell rendelkeznie. Ha az egyiket választja, elveszíti a másikat, ha a másikat, az elsőt veszíti el. Természetesen egy karaktertörténetben a goal és a need összeférhetetlensége is ugyanezen az elven működik.

A válaszút eszközével a főhőst különlegesen nagy nyomás alá lehet helyezni.

Az elveszett frigyláda fosztogatóiban Indiana Jonesnak úgy kell kiásnia a frigyládát a nácik orra előtt, hogy ne vegyék észre. Egy másik lehetetlen választás, hogy Indiana Jones szétlője-e a nácik kezére került frigyládát, az emberiség legnagyobb misztikumát. De talán a legtökéletesebb példa a Mátrix: Újratöltve című filmben az építészes jelenet, ahol két ajtó, azaz két sors közül kell választania Neonak. Ahogy a jósnők szokták mondani: két út áll előtted, egyik sem jó út, de mégis el kell indulnod az egyiken.

Folyamatos nyomás, azután feloldás

A sikerfilmek legtöbbje a főhőst a film elején azonnal veszélybe sodorja, és a történet ideje alatt végig ebben az egyre fokozódó, leggyakrabban életveszélyes szituációban tartja.

A sikerfilmek erősen támaszkodnak a félelem és a suspense használatára. Amint a nézőt a főhős bőrébe bújtatták, veszélybe sodorják, és úgy odaszegezik a székéhez, hogy csak a film végén engedik felállni belőle. Ha röviden kellene jellemezni, hogy egy jó film hogyan működik, az így hangzana: tartsd folyamatos, és egyre növekvő nyomás alatt a hőst.

A sikerfilmek általában happy end-del végződnek. Nem meglepő, hogy a néző szeret jó érzéssel felállni a székéből a filmben átélt oly sok megpróbáltatás után.

Egyszer volt egy – boldogan élnek

A sikerfilmekben a főhős egy valódi közösség tagja, vagy egy közösség tagjává válik.

A mai nagyvárosi világban a meghitt közösségek után már csak vágyakozni tudunk, miközben munka után a TV előtt gubbasztunk. Ezt az utópisztikus vágyunkat a film maradéktalanul beteljesíti. Manapság ilyen utópisztikus elképzelésnek tekinthető a szerelem is, ezért a romantikus filmeket egyszerűen imádják a nézők.

Az E.T. – A földönkívüli című filmben az árva űrlény emberek között lel új családot magának, a Csillagok háborúja főszereplői a film végére egy igazi nagy családot alkotnak, míg a Jurassic Park gyermekgyűlölő főhőse egészen megbarátkozik a gyerekvállalás gondolatával, hiszen neki kellett megvédenie a gyerekeket a rájuk leselkedő őslények elől.

A tét: a csillagos ég

A sikerfilmekben a történet tétje sok ember, vagy akár az egész világ sorsa.

A film tétje és a főhős célja szorosan összetartozik. Alapszabály: minél magasabb a tét, annál nagyobb a siker lehetősége.

A Csillagok háborújában a Köztársaság visszaállítása és a hercegnő élete a tét. A Jurassic Parkban a szereplők élete, Az oroszlánkirályban a királyság jövője, Az elveszett frigyláda fosztogatóiban a nácik világuralomra jutása.

A filmbeli világ

A sikerfilmek egy átlagos emberrel kezdődnek, aki aztán különleges és fantasztikus szituációkba, egy egészen más világba csöppen.

Ez a stratégia remekül illik a mozifilm sajátságaihoz. Először bemutat egy hétköznapi hőst a közönségnek, „egyet közülük”, ezzel erős kötést alakít ki a néző és a film hőse között, majd egy hirtelen mozdulattal a hőst – és vele együtt a nézőt – egy új, elképesztően izgalmas helyre, különleges körülmények és fantasztikus élmények közé taszítja. Egy ilyen világnak a megteremtésében a film felülmúlhatatlan médium.

A Jurassic Park paleontológusa egyszer csak igazi dinoszauruszok között találja magát, és folyamatosan menekülnie kell az állatok elől, hogy életben maradhasson. Míg Forrest Gump fantasztikus utazásai során végigéli az amerikai történelem számos jelentős eseményét.

A mozi vonzereje

A sikerfilmek mindig kiaknázzák a film különleges varázsában rejlő lehetőségeket.

Hogy a nézőket moziba lehessen csábítani, ahhoz valami olyat kell nekik adni, amit sehol máshol, még a TV-ben sem kaphatnak meg, ilyen például a felfokozott akció, a látvány, a sebesség, a méret, a bensőségesség és a fantázia életre keltett világa. A film „nagy”, nem olyan „kicsi”, mint a TV, olyasvalami, ami értelmet ad annak, hogy az ember kilépjen a nappalijából: eseményszámba menő, látványos és lebilincselő.

A Jurassic Parkban valódi dinoszauruszok vadásznak az emberekre. Míg Forrest Gump Amerika történelmi kulcspillanatainak válik részesévé.

A karakterek szerepe

A sikerfilmekben a hős és a többi karakter markánsan elkülöníthető egymástól.

A történet akkor működik jól, ha minden karakter egy önálló személyiség, aki a történet szempontjából egy meghatározott funkcióval bír, és emellett minden karakternek van egy speciális, szinte sematikusan kezelt, azaz tulajdonképpen archetipikus kapcsolata a főhőssel. Ez a felállás teszi lehetővé, hogy a történet nagy sebességgel és kérlelhetetlen logikával haladjon előre. Bár a finom árnyaltság talán hiányzik ezekből a karakterekből, de különbözőségük és egymáshoz való viszonyuk mégis kristálytiszta.

A sikerfilmek a karakterek legalapvetőbb jellemvonásaira koncentrálnak. A túl sok kontraszt és kapcsolat a karakterek között, ami a munkát, a ruházkodást, az érdeklődési kört stb. taglalja, túlzott bonyolultsága miatt nem működik a filmeken.

A sikerfilmek a karakterek építésében és összehasonlításában mindössze néhány meghatározó vonásra koncentrálnak: belső vágyaikra és külső céljaikra, képességeikre és hibáikra. Ezek könnyen felismerhetőek, kezelhetőek, és folyamatos mozgásban tudják tartani a történetet.

A tökéletes ellenfél

A főhősnek mindig olyan ellenfele van, aki pontosan tudja, hogy mi a hős leggyengébb pontja, és azt támadja.

A legjobb filmek úgy gyakorolnak hatást a közönségükre, hogy a hősnek számos akadályt kell legyőznie a siker érdekében. A legnagyobb akadályt pedig nem feltétlenül a fő ellenfele fogja állítani számára, hanem az, aki a legnagyobb ütést képes mérni rá. A legnagyobb sebet ütni pedig a hős személyes hibájának ismeretében lehet.

A Birodalom visszavágban Vader Luke-nak az Erőben való járatlanságát és barátai iránti szeretetét használja arra, hogy csapdába csalja. Az oroszlánkirályban a király testvére az uralkodó fia iránti szeretetét használja ki, és ezzel csalja tőrbe. Azután a trónörökös bűnösségre apellál, hogy száműzetésbe kergesse, és ezzel ő bitorolhassa a trónt. A Reszkessetek betörőkben a két rabló azt szagolja ki, hogy egy kisfiú egyes egyedül van otthon, szülők nélkül, és ez könnyű prédának ígérkezik számukra.

Körbezárva

A sikerfilmekben a főhősnek mindig több ellenféllel gyűlik meg a baja.

A történet gyors, és meglepetésekben bővelkedő előrehaladásához a főhősnek minden oldalról ellenfelekbe kell ütköznie. Néhány ellenfélnél többet használni viszont már olyan bonyolultságú történetet eredményez, amire a nézők már nem feltétlenül kíváncsiak.

A Csak egy kis pánik című filmben Billy Crystal ellenfelei nem csak a maffiózók közül kerülnek ki, hanem az FBI és a családja is bőven tör borsot az orra alá. Az Éjszakai rohanás című film sem véletlenül annyi elemzés tárgya, a témát az ellenfeleken keresztül ragozza, méghozzá mesterien. Ezért van olyan sok remek fordulat a filmben. A főhős ellenfelei: a foglya, egy kollégája, a maffia és az FBI. Több, mint elég.

A L’ecsó című animációs filmben nagyjából a következő a helyzet: egy helyszínen (a konyhában), a téma és az ellenfelek tökéletes variálása érhető tetten.

A struktúra és a zsáner

A legsikeresebb filmek a filmötlet kibontásához mindig megtalálják a legmegfelelőbb struktúrát és a legmegfelelőbb zsánert, mert pontosan tudják, hogy a jól megválasztott szerkezet kiemeli az ötlet erősségeit, és elrejti a gyengéit.

Nagyon gyakori, hogy a sikeres filmek a filmmítosz elemeit használják. Ezek közül a hős utazása az, ami a legősibb az emberi történetmesélésben, melynek közös gyökerei minden nép mítoszaiban jelen vannak, éppen ezért a világon mindenhol és mindenki számára érthető, befogadható és élvezhető történethez vezet a használatuk.

A Csillagok háborúja, Az oroszlánkirály, a Forrest Gump, a Batman, a Szellemirtók, a Cápa, Az elveszett frigyláda fosztogatói és a Titanic című filmek mindegyike használ mítoszi elemeket.

A közönségfilm: zsánerfilm. De amíg egy klasszikus értelemben vett zsánerfilm: B-movie, még egy nagy sztárral is (A tíz csapás), addig az A-filmek felrúgják a zsánerek szabályait, de úgy, hogy közben mégis a zsánerfilmek keretein belül maradnak. Az igazi sikerfilmek alapvető jellemzője a szabályok tudatos áthágása. A zenei életből hozva példát: Jimy Hendrix improvizációi vagy Liszt Ferenc rögtönzött parafrázisai mind ugyanehhez a gondolatkörhöz tartoznak. (Ha már itt tartunk, mai értelemben véve Liszt volt az első világsztár, talán azért is, mert mindent tudott, de mégis máshogy használta a tudását, és ez elkápráztatta a közönségét.)

A legsikeresebb filmek betartják a választott zsánerek szabályait, de rugalmasan kezelik azokat. A hagyományokat és a zsánerek ismeretében való jártasságot eredetiséggel, kreativitással és fantáziával ötvözik. A sikerfilmek mindig jól strukturáltak, de a struktúrát is a tartalom kívánalmaihoz igazítják, oly módon, hogy abból még többet hozhassanak ki.

A fordulatok

A legsikeresebb filmek minimum 7 markáns fordulatot tartalmaznak (ennyi minimum kell, ami a 8 szekvencia használatával már eleve adott), szemben a három felvonásos struktúra 2-3 fordulópontjával szemben, ami eleve gyenge, unalmas történetet eredményez.

Különösen a közelmúltban gyártott hollywoodi filmekre igaz, hogy még több csavart és fordulatot tartalmaznak. A film témájától és fajtájától függően egyáltalán nem ritka a 12, vagy a még ennél is több fordulat, amelyek folyamatos meglepetésekkel szögezik a nézőt a székéhez.

Az Ártatlanságra ítélve című detektív-thriller 12 markáns és néhány kisebb fordulattal dolgozik. A jegyeladásokból származó tetemes bevétel hűen igazodik a film által keltett izgalmak nagyságához.

Az ötlet kibontása

A sikerfilmek ötlete egy erős, de egyszerű ok-okozati szálat és egy egyszerű, tiszta karakterváltozást tartalmaz.

A Jurassic Parkban a főhős célja megmenekülni a dinoszauruszok karmaiból, míg ezalatt azt is megtanulja, hogy milyen apának lenni. A Cápában a főhős célja megölni a nagy fehér cápát, de eközben megtanul úrrá lenni a víziszonyán is.

Két történetszál: egyben

A sikerfilmek mindig kettős történetszállal dolgoznak: egy karakter- és egy akciószállal, vagy más kifejezéssel élve egy személyes történettel és egy megoldásra váró üggyel.

Sok író nagy gondot fordít az akciószál precíz, aprólékos kimunkálására, és a történetet olyan gyorsan pörgeti, hogy az embernek még a lélegzete is eláll. De közben a film figyelmen kívül hagyja a főhős személyes problémáját.

A sikerfilmek mindig vezetnek egy karakterszálat – amelyikben a hős megtanul valamit magáról, vagy megold egy személyes problémát –, és egy akciószálat – amelyikben egy fontos, sokakat érintő probléma vagy ügy kerül megoldásra. A nagy trükk, hogy ezt a két szálat úgy kezelik, mintha egyetlen szál lenne.

A Jurassic Parkban a főhősünk nem akar gyereket, de amikor a dinoszauruszok elszabadulnak, neki kell megvédenie a vele lévő gyerekeket, mintha az apjuk lenne. A Drágán add az életedben a főhős karrierista felesége után utazik Los Angelesbe, ahol a feleség irodáját terroristák támadják meg, akik a nőt is túszul ejtik. Azáltal, hogy a főhős megöli a terroristákat, nem csak egy másokat érintő problémát old meg, de közben megmenti a felesége életét, és ezzel a házasságukat is.

A téma variációi

A sikerfilmek általában high concepten alapulnak, és ezt a high concept ötletet a film témáján keresztül bontják ki és mélyítik el.

A high concept egy egysoros filmötlet egy meglepő fordulattal vagy egy oda nem illő ellentétes gondolattal, ami az ötletet különlegessé és piacképesé varázsolja.

A high conceptekkel az a nagy probléma, hogy önmagukban csak 2-3 jelenetet tartalmaznak (a twist előttit, a twistet tartalmazót és a twist utánit). Ezek valóban döbbenetes jelenetek, de nem elegendőek egy teljes filmre. Ezért van szükség az ötlet további fejlesztésére, az ötlet teljes filmmé való kinyújtására. Ennek ellenére a legtöbb, high concepten alapuló forgatókönyv fejlesztését nemigen viszik túlzásba. Pedig éppen a high concept az, ami a világ filmpiacán a leginkább eladható értéket képviseli, feltéve, hogy a belőle készült film száz percen át képes fenntartani a néző figyelmét.

A sikerfilmek egy egyszerű, izgalmas ötletből indulnak ki, de ezt az ötletet mégis ügyesen szét tudják húzni, mert minden apró aspektusát alapos kutatás előzi meg.

A Harakiri című film példaértékűen járja körbe a tisztesség és a becsület témáját, hiszen egy szamurájokról szóló film nem is igen tehet mást.

Az Aranyoskám alapötlete, hogy egy férfi nőnek öltözik, hogy munkát kaphasson. A film az ötlet kibontása során több oldalról is megmutatja, hogy a férfiak milyen rosszul bánnak a nőkkel, de a nők mégis megbocsátanak nekik. A Keresztapa ötlete, hogy egy maffiafőnök legkisebb fia bosszút áll azokon, akik az apja életére törtek. Az ötletből kibontott film azt meséli el, hogy hogyan lesz egy jó és ártatlan fiúból korrupt és kegyetlen férfi azáltal, hogy azt teszi, amit helyesnek érez.

A Kubrick-menet egy egészen friss film – amiben egy kisstílű szélhámos Stanley Kubricknak adja ki magát, és így húz hasznot a rajongóiból –, de a történet körülbelül a felétől már határozottan unalmassá válik, éppen azért, mert a téma variációi helyett önismétlésbe fullad. Ezt az alkotók is érezhették, így a film éppen csak megüti a nagyjátékfilm szükséges hosszát.

Az ellenfelek szerepe

A sikerfilmek a high concept ötletből táplálkozó történet-fejlesztéshez a téma variációin túl a hőssel különböző mértékben szembenálló ellenfeleket is felhasználják.

Egy jó high concept ötlet tehát csak 2-3 ragyogó jelenetet ad. De mi van a film többi 50 jelenetével? Egy igazán jó film az első jelenetétől az utolsóig fogva tartja a nézőt. A sikerfilmek, miközben egy feszes, gyors sodrású, egyenes vonalú történettel dolgoznak, képesek kitölteni két órát az alaptéma folyamatos variálásával és központban tartásával. Ezt a hatást elsősorban a főhősnek és az ellenfeleinek a cél elérésével kapcsolatos hozzáállásán keresztül fejti ki. Egyszerűen szólva: mindenki máshogy látja ugyanazt a dolgot, és ez egyet nem értéshez vezet közöttük. Ha két karakter egyetért, akkor az egyikük fölösleges.

A Csillagok háborújában Luke, Vader, Ben, Leia és Han nagyon különböző helyet foglalnak el a Köztársaság hierarchiájában, és az Erő használatáról is homlokegyenest máshogy vélekednek. A Jurassic Parkban mindegyik tudósnak egészen más elképzelése van az istenként teremtő emberről, mint ahogy az élet értékeiről is.

Ahogy a 8 szekvencia és a subplotok kapcsán is szóba került már, általában a filmek közepétől jelennek meg az újabb történetszálak, az újabb problémák, és velük együtt az újabb karakterek a történetben, amelyek együttesen emelik a történet konfliktusszintjét, azaz roller-coasterét.

A jelenetek

A sikerfilmek jeleneteinek egymásutánja nem a kronológiához, hanem a struktúrához igazodik. Igaz, hogy a legtöbb film ideje nagy részében lineárisan halad, és csak kis részében rúgja föl az időrendet, de ez abszolút nem törvényszerű. A kronologikus történetmeséléshez való görcsöcs ragaszkodás általában a történet rovására megy. A film ilyen szempontból egy organikus egészként működik, és a sajátságaihoz kell igazítani az időrendet, mint ahogy a struktúrát is, és nem fordítva. Egy jól kitalált történet valójában egy megtalált történetet jelent, azaz a film saját magát meséli el, ha értő kezekbe kerül az alapanyaga.

A sikerfilmek minden jelenete erősen áll a saját lábán, ugyanakkor erősen kapaszkodik a film többi jelenetébe is, szerves része a film egészének. A sikerfilmek gyors léptekkel haladnak a kezdéstől a befejezésig. Ez azt jelenti, hogy minden jelenetet egy tisztán meghatározott céllal bíró karakter vezet. A néző ismervén a karakter célját, azt akarja látni, hogy az egyes jelenetekben mit tesz azért a karakter, hogy ezt elérje. Ez a karakter természetesen a jelenetek többségében a film főhőse.

Ha az „írás: újraírás”, akkor a „ház építése: újraépítés”?

A film írása nem egyenlő a szerkezet tökéletes ismeretének felmutatásával. Valamennyire rugalmasan kell kezelni, tudni kell improvizálni. Végül is nem nehéz forgatókönyvet írni, ha az ember letöltötte inas-, majd segédéveit, és lényegesen könnyebb, ha az ember intenzíven csak ezzel a szakmával foglalkozik minden nap, reggeltől estig. A fejlődés, a tanulás folyamata nem egy emelkedőn való haladáshoz, hanem egy lépcső egyik fokáról a másikra való ugráshoz hasonlatos ilyenkor. A filmírás nem hétvégi hobbi, hanem kemény munka, amiben ha az ember jól végzi a dolgát, akkor utóbb művészként, vagy mesterként fogják emlegetni, akinek egy idő után valóban nem kell már azzal veszkődnie, hogy a már papírra vetett gondolatait újra és újra összerendezgesse, és aki valóban elmondhatja magáról azt, amit csak a legnagyobb íróktól hallani: „Leültem, és megírtam. Ennyi!”